A Guardian szerint a Svéd Akadémia az őt az utóbbi években sokszor ért elszigetelődés vádjára válaszul díjazta saját nemzeti költőjét, Tranströmert. Tény, hogy az utóbbi tíz évben ő volt a nyolcadik európai szerző, Herta Müller (2009), Le Clézio (2008), Doris Lessing (2007), Orhan Pamuk (2006), Harold Pinter (2005), Elfriede Jelinek (2004), Kertész Imre (2002), akit díjaztak.
Tranströmer a stockholmi Södra Középiskolában tanult, majd 1956-ban pszichológia szakot végzett a Stockholmi Egyetemen. 13 éves korában kezdett írni, első verseskötete, a 17 dikter (17 vers) 1954-ben jelent meg. Teljes költészeti termése 1997-ben látott napvilágot angolul New Collected Poems címmel, Robert Fulton fordításában. A Den stora gåtan (A nagy rejtély) megjelenése után a Fulton-féle kötet ezzel kiegészítve újra megjelent The Great Enigma: New Collected Poems címmel 2006-ban. Tranströmer 1993-ban tette közzé rövid önéletrajzát Minnena ser mig (Az emlékek látnak) címmel.
Költőtársai – különösen az átpolitizált 1970-es években – azzal vádolták, hogy hátat fordít a mesterség forradalmi hagyományának, s verseiben és regényeiben nem foglalkozik politikai kérdésekkel. Életműve azonban használja és továbbfejleszti a 20. századi költészet modernista, expresszionista/szürrealista nyelvezetét. A hétköznapi életből és a természetből vett tiszta, látszólag egyszerű képei mély bepillantást engednek az emberi lélek egyetemes aspektusaiba.
Tranströmer és amerikai költő barátja, Robert Bly levelezése az Air Mail című kötetben olvasható.
1990-ben agyvérzés érte, azóta nehezen beszél, de továbbra is alkot. Többször is említették az irodalmi Nobel-díj várományosai között, sokan a legnagyobb svéd költők egyikének tekintik. Elnyerte többet között a Bonnier költészeti díjat, a Neustadt Nemzetközi Irodalmi Díjat, az Oevralids-díjat, a német Petrach-díjat, az Északi Tanács Irodalmi Díját, a Strugai Költészeti Estek Aranykoszorúját és az International Poetry Forum svéd díját. Verseit több mint 50 nyelvre fordították le, angol fordítói többek között Robert Bly, Robin Fulton és Samuel Charters. A legjelentősebb európai haikuköltők között tartják számon. A díjat is minden bizonnyal írásban köszöni majd meg.
2007-ben megkapta a kanadai Griffin Trust for Excellence in Poetry életműdíját.
Agyvérzése előtt Tranströmer elismert pszichológus is volt, dolgozott javítóintézetekben, börtönökben, foglalkozott fogyatékosokkal, kábítószerfüggőkkel. Kiváló zongorista, fél kézzel agyvérzése óta is gyakorol.
Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor, Pilinszky János, Tandori Dezső verseit fordította svédre, Thinsz Gézával együttműködve. 2001-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendége volt, 2009-ben részt vett a Budapesten rendezett XXIX. Költők Világkongresszusán.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nobel-díj. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nobel-díj. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. október 6., csütörtök
2010. október 8., péntek
Mario Vargas Llosa a 2010-es Irodalmi Nobel-díjas
A 2010-es Irodalmi Nobel-díjat Mario Vargas Llosa kapta.
A 74 éves perui író a Nobel-díj bizottság indoklása szerint "a hatalomszerkezetek feltérképezéséért és az egyéni ellenállás, fellépés és kudarc erőteljes ábrázolásáért" kapta a díjat.
2003-ban a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt a szerző, a Litera nyomon követte ittartózkodását egészet az érkezésétől kezdve. Kapcsolódó cikkeink rengeteg érdekességet találnak.
"Én egyetlen művemet sem olvastam még fordításban, sőt, utólag spanyolul sem szeretem elolvasni őket. A műfordításnak ugyanakkor óriási fontosságot tulajdonítok, hiszen fordítások híján én magam sem olvashattam volna legkedvesebb íróimat, Dosztojevszkijt, Csehovot vagy Kafkát." - Nyilatkozta Mario Vargas Llosa 2003-ban a Literának.
Most ősszel négy év után jelentkezik új regénnyel, [2] a novemberben megjelenő El sueno del celta (A kelta álma) gyaníthatóan az ősz egyik legnagyobb könyvsikere lesz. A regény Roger Casemet, Nagy-Britannia ír származású kongói konzulja, és Joseph Conrad író barátságáról szól. Vargas Llosa több éven keresztül kutatta az diplomata kalandos életét, aki Afrikában a korábbi gyarmattartó II. Lipót kegyetlenségeit tárta fel, de Peruban is járt, ahol a kaucsuktermelő putumayo indiánok helyzetét vizsgálta.
[3]
Magyarul megjelent kötetei
Kölykök (1959 – Los jefes) (ford. Benyhe János, Kesztyüs Erzsébet, Nagy Mátyás, 1967)
A város és a kutyák (1963 – La ciudad y los perros) (ford. Gulyás András, 1969)
A Zöld Palota (1966 – La casa verde) (ford. Benczik Vilmos, 1974)
Négy óra a Catedralban (1969 – Conversacion en la catedral) (ford. Gulyás András, 1973)
Pantaleón és a hölgyvendégek (1973 – Pantaleón y las visitadoras) (ford. Huszágh Nándor, 1977)
Júlia néni és a tollnok (1977 – La tía Julia y el escribidor) (ford. Huszágh Nándor, 1983)
Háború a világ végén (1981 – La guerra del fin del mundo) (ford. Latorre Ágnes, 1996)
Mayta története (1984 – Historia de Mayta) (ford. Tomcsányi Zsuzsa, 1997)
Ki ölte meg Palomino Molerót (1986 – Quien mato a Palomino Molero?) (ford. Csuday Csaba, 1989)
A beszélő (1987 – El hablador) (ford. Pál Ferenc, 1993)
Szeretem a mostohámat (1988 – Elogio de la madrastra) (ford. Csuday Csaba, 1990)
Halál az Andokban (1993 – Lituma en los Andes) (ford. Tomcsányi Zsuzsanna, 1996)
Don Rigoberto feljegyzései (1997 – Los cuadernos de don Rigoberto) (ford. Szilágyi Mihály, 2007)
Levelek egy ifjú regényíróhoz (1997 - Cartas a un joven novelista) (ford. Benyhe János, 1999)
A kecske ünnepe (2000 – La fiesta del chivo) (ford. Tomcsányi Zsuzsanna, 2001)
Édenkert a sarkon túl (2003 – El Paraíso En la Otra Esquina) (ford. Tomcsányi Zsuzsanna, 2003)
Izrael, Palesztina : béke vagy szent háború (ford. Benyhe János, 2007)
A rossz kislány csínytevései (2006 – Travesuras de la niña mala) (ford: Szőnyi Ferenc, 2007)
Utazás a fikció birodalmába - Juan Carlos Onetti világa (2008 - El viaje a la ficción - El mundo de Juan Carlos Onetti) (ford.: Scholz László, 2010)
[4]
Mario Varga Llosa élete
Mario Varga Llosa 1936-ban született Peruban. Szülei válása után édesanyjával Bolíviába költöztek. Tízéves korától ismét Peruban él, a fővárosban, Limában kezdi tanulmányait. Már tizenhat évesen drámát ír, később az egyetemen irodalmat és jogot hallgat, és a Literatura c. irodalmi újság társszerkesztője.
Az egyetemet végül Madridban fejezi be, de 1959-től Párizsban él, ahol spanyolt tanít, valamint a francia rádió spanyol osztályán dolgozik.
Első regénye, a Városok és kutyák 1962-ben jelenik meg, és egyből meghozza a nemzetközi elismerést.
1964-ben elválik feleségétől, évekkel később a történetet a Júlia néni és a tollnok című regényében dolgozza fel, amihez Julia Urquidi is megírja saját változatát 1993-ban.
1966-ban jelenik meg második regénye a Zöld palota, ekkor már második feleségével Patricia Llosával él együtt. A hatvanas évek végétől különböző amerikai és európai egyetemeken tanít, ’67-ben pedig kiadja összegyűjtött novelláit Kölykök címmel (A címadó írás volt az első kiadott novellája).
1970-ben családjával Barcelonába költözik, itt írja doktori disszertációját, aminek témája példaképe, Gabriel García Marquez. 1973-ban jelenik meg a Pantaleón és a hölgyvendégek, amiből három évvel később saját maga rendez filmet.
1975-ben visszatér Peruba, 1977-ben pedig a Nemzetközi PEN Klub elnökévé választják. A nyolcvanas években már Japánban is tanít, közben sorra jelennek meg regényei.1990-ben indul a perui elnökválasztáson, és noha első számú esélyes, végül mégse nyer. 1995-ben megkapja a legmagasabb spanyol nyelvű irodalmi elismerést, a Cervantes-díjat.
[5]
Bokszolt Márquezzel
Vargas Llosa 1964-ben elvált első feleségétől, Juliától. Házasságuk történetét később az 1977-ben megjelent Júlia néni és a tollnok című regényében dolgozta fel. A regényhez 1983-ban Julia Urquidi is megírta saját válaszát, mely angolul My life with Mario Vargas Llosa (Életem Mario Vargas Llosával) címen látott napvilágot.
Ehhez az életrajzi eseményhez kapcsolódik a kedvenc történetünk, amikor egyik legjobb barátjával, a kolumbiai Gabriel Garcia Márquezzel összeverekedett féltékenységből. 1976 Valentin Napján le is fotózták a Száz év magány szerzőjét, a 1982-es Nobel-díjast egy óriási monokli és egy széles mosoly kíséretében. Azóta nem beszéltek egymással. Eleinte arról volt szó, hogy a kettőjük közti politikai különbség miatt vesztek össze, de a fotót készítő jóbarát szerint inkább arról volt szó, hogy Márquez rámozdult Vargas Llosa feleségére. 1965-ben feleségül vette Patricia Llosát. Két fiuk és egy lányuk született.
A Budai könyvtárában megtalálható művei:
A város és a kutyák
Édenkert a sarkon túl
A 74 éves perui író a Nobel-díj bizottság indoklása szerint "a hatalomszerkezetek feltérképezéséért és az egyéni ellenállás, fellépés és kudarc erőteljes ábrázolásáért" kapta a díjat.
2003-ban a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt a szerző, a Litera nyomon követte ittartózkodását egészet az érkezésétől kezdve. Kapcsolódó cikkeink rengeteg érdekességet találnak.
"Én egyetlen művemet sem olvastam még fordításban, sőt, utólag spanyolul sem szeretem elolvasni őket. A műfordításnak ugyanakkor óriási fontosságot tulajdonítok, hiszen fordítások híján én magam sem olvashattam volna legkedvesebb íróimat, Dosztojevszkijt, Csehovot vagy Kafkát." - Nyilatkozta Mario Vargas Llosa 2003-ban a Literának.
Most ősszel négy év után jelentkezik új regénnyel, [2] a novemberben megjelenő El sueno del celta (A kelta álma) gyaníthatóan az ősz egyik legnagyobb könyvsikere lesz. A regény Roger Casemet, Nagy-Britannia ír származású kongói konzulja, és Joseph Conrad író barátságáról szól. Vargas Llosa több éven keresztül kutatta az diplomata kalandos életét, aki Afrikában a korábbi gyarmattartó II. Lipót kegyetlenségeit tárta fel, de Peruban is járt, ahol a kaucsuktermelő putumayo indiánok helyzetét vizsgálta.
[3]
Magyarul megjelent kötetei
Kölykök (1959 – Los jefes) (ford. Benyhe János, Kesztyüs Erzsébet, Nagy Mátyás, 1967)
A város és a kutyák (1963 – La ciudad y los perros) (ford. Gulyás András, 1969)
A Zöld Palota (1966 – La casa verde) (ford. Benczik Vilmos, 1974)
Négy óra a Catedralban (1969 – Conversacion en la catedral) (ford. Gulyás András, 1973)
Pantaleón és a hölgyvendégek (1973 – Pantaleón y las visitadoras) (ford. Huszágh Nándor, 1977)
Júlia néni és a tollnok (1977 – La tía Julia y el escribidor) (ford. Huszágh Nándor, 1983)
Háború a világ végén (1981 – La guerra del fin del mundo) (ford. Latorre Ágnes, 1996)
Mayta története (1984 – Historia de Mayta) (ford. Tomcsányi Zsuzsa, 1997)
Ki ölte meg Palomino Molerót (1986 – Quien mato a Palomino Molero?) (ford. Csuday Csaba, 1989)
A beszélő (1987 – El hablador) (ford. Pál Ferenc, 1993)
Szeretem a mostohámat (1988 – Elogio de la madrastra) (ford. Csuday Csaba, 1990)
Halál az Andokban (1993 – Lituma en los Andes) (ford. Tomcsányi Zsuzsanna, 1996)
Don Rigoberto feljegyzései (1997 – Los cuadernos de don Rigoberto) (ford. Szilágyi Mihály, 2007)
Levelek egy ifjú regényíróhoz (1997 - Cartas a un joven novelista) (ford. Benyhe János, 1999)
A kecske ünnepe (2000 – La fiesta del chivo) (ford. Tomcsányi Zsuzsanna, 2001)
Édenkert a sarkon túl (2003 – El Paraíso En la Otra Esquina) (ford. Tomcsányi Zsuzsanna, 2003)
Izrael, Palesztina : béke vagy szent háború (ford. Benyhe János, 2007)
A rossz kislány csínytevései (2006 – Travesuras de la niña mala) (ford: Szőnyi Ferenc, 2007)
Utazás a fikció birodalmába - Juan Carlos Onetti világa (2008 - El viaje a la ficción - El mundo de Juan Carlos Onetti) (ford.: Scholz László, 2010)
[4]
Mario Varga Llosa élete
Mario Varga Llosa 1936-ban született Peruban. Szülei válása után édesanyjával Bolíviába költöztek. Tízéves korától ismét Peruban él, a fővárosban, Limában kezdi tanulmányait. Már tizenhat évesen drámát ír, később az egyetemen irodalmat és jogot hallgat, és a Literatura c. irodalmi újság társszerkesztője.
Az egyetemet végül Madridban fejezi be, de 1959-től Párizsban él, ahol spanyolt tanít, valamint a francia rádió spanyol osztályán dolgozik.
Első regénye, a Városok és kutyák 1962-ben jelenik meg, és egyből meghozza a nemzetközi elismerést.
1964-ben elválik feleségétől, évekkel később a történetet a Júlia néni és a tollnok című regényében dolgozza fel, amihez Julia Urquidi is megírja saját változatát 1993-ban.
1966-ban jelenik meg második regénye a Zöld palota, ekkor már második feleségével Patricia Llosával él együtt. A hatvanas évek végétől különböző amerikai és európai egyetemeken tanít, ’67-ben pedig kiadja összegyűjtött novelláit Kölykök címmel (A címadó írás volt az első kiadott novellája).
1970-ben családjával Barcelonába költözik, itt írja doktori disszertációját, aminek témája példaképe, Gabriel García Marquez. 1973-ban jelenik meg a Pantaleón és a hölgyvendégek, amiből három évvel később saját maga rendez filmet.
1975-ben visszatér Peruba, 1977-ben pedig a Nemzetközi PEN Klub elnökévé választják. A nyolcvanas években már Japánban is tanít, közben sorra jelennek meg regényei.1990-ben indul a perui elnökválasztáson, és noha első számú esélyes, végül mégse nyer. 1995-ben megkapja a legmagasabb spanyol nyelvű irodalmi elismerést, a Cervantes-díjat.
[5]
Bokszolt Márquezzel
Vargas Llosa 1964-ben elvált első feleségétől, Juliától. Házasságuk történetét később az 1977-ben megjelent Júlia néni és a tollnok című regényében dolgozta fel. A regényhez 1983-ban Julia Urquidi is megírta saját válaszát, mely angolul My life with Mario Vargas Llosa (Életem Mario Vargas Llosával) címen látott napvilágot.
Ehhez az életrajzi eseményhez kapcsolódik a kedvenc történetünk, amikor egyik legjobb barátjával, a kolumbiai Gabriel Garcia Márquezzel összeverekedett féltékenységből. 1976 Valentin Napján le is fotózták a Száz év magány szerzőjét, a 1982-es Nobel-díjast egy óriási monokli és egy széles mosoly kíséretében. Azóta nem beszéltek egymással. Eleinte arról volt szó, hogy a kettőjük közti politikai különbség miatt vesztek össze, de a fotót készítő jóbarát szerint inkább arról volt szó, hogy Márquez rámozdult Vargas Llosa feleségére. 1965-ben feleségül vette Patricia Llosát. Két fiuk és egy lányuk született.
A Budai könyvtárában megtalálható művei:
A város és a kutyák
Édenkert a sarkon túl
2009. október 9., péntek
Irodalmi Nobel-díj 2009.: Herta Müller
“Az írást a hallgatásból és az elhallgatásból tanultam meg.”
Herta Müller
Herta Müller Október 8-án 13 órakor kihirdették Stockholmban a 2009-es Irodalmi Nobel-díj nyertesét. Herta Müller német prózaíró, esszéista a kitüntetett.
Herta Müller 1953-ban született Romániában, a németek lakta Bánátban, Nitzkydorfban. 1973-tól 1976-ig germanisztikát és romanisztikát hallgatott a Temesvári Egyetemen. Négy másik társával, Wiliam Totok, Rolf Bossert, Richard Wagner, Ernest Wichner, szintén fiatal, romániai német írókkal megalapították az Aktionsgruppe Banatot, amelyet esztétikai nézetei miatt – például mert azt vallották, hogy „a megrendelésre írott irodalom nem irodalom, az nem is létezik” – nem nézett jó szemmel a hatalom. Többüket letartóztatták, vagy kirúgták az egyetemről. Herta Müller fordítóként helyezkedett el egy autógyárban, ahonnan azért rúgták ki, mert nem volt hajlandó együttműködni a titkosszolgálattal.
Ebben az időszakban két könyve jelent meg, 1982-ben a Niederungen, 1984-ben a Druckender Tango, és 1984-ben kiengedték az országból, hogy részt vehessen a Frankfurti Könyvvásáron. Ekkor még nem akart kivándorolni. „Nem akartam elmenni. Én mindig azt mondtam, nem mehet el mindenki. Csak egyvalakinek kell mennie, és akkor mindenki maradhat. Hiszen nem lehet fordítva, hogy mindenki elmegy, és csak az az egy marad. A diktátornak kell mennie, és akkor mindenki más maradhat.” 1987-ben, a titkosszolgálat zaklatásaitól kikészülve emigrált, azóta Berlinben él.
Az elmúlt húsz évben húsznál több könyve jelent meg. A legfontosabb német írók közt tartják számon, Graz és Bremen városok irodalmi díjával, a Konrad Adenauer Alapítvány díjával, Franz Kafka díjjal tüntették ki, és kétszer jelölték irodalmi Nobel-díjra. Herztier című kötetéért megkapta az International IMPAC Dublin Literary Awardot, amely a Nobel-díj után a legnagyobb pénzdíjjal járó kitüntetés, amelyet egyetlen művel lehet kiérdemelni. A kötet a Polirom Kiadónál 2006-ban jelent meg románul Nora Iuga fordításában Animalul inimii címmel.
Románul két további kötete jelent meg: Regele se-nclină şi ucide a Polirom Kiadónál 2005-ben Al. Sahighian fordításában, és a Este sau nu este Ion című román verseskötete ugyanabban az évben, ugyanannál a kiadónál.
Magyarul eddig egyetlen megjelent könyvének címe: A rókák csapdába esnek (Pesti Szalon, 1995).
Herta Müller
Herta Müller Október 8-án 13 órakor kihirdették Stockholmban a 2009-es Irodalmi Nobel-díj nyertesét. Herta Müller német prózaíró, esszéista a kitüntetett.
Herta Müller 1953-ban született Romániában, a németek lakta Bánátban, Nitzkydorfban. 1973-tól 1976-ig germanisztikát és romanisztikát hallgatott a Temesvári Egyetemen. Négy másik társával, Wiliam Totok, Rolf Bossert, Richard Wagner, Ernest Wichner, szintén fiatal, romániai német írókkal megalapították az Aktionsgruppe Banatot, amelyet esztétikai nézetei miatt – például mert azt vallották, hogy „a megrendelésre írott irodalom nem irodalom, az nem is létezik” – nem nézett jó szemmel a hatalom. Többüket letartóztatták, vagy kirúgták az egyetemről. Herta Müller fordítóként helyezkedett el egy autógyárban, ahonnan azért rúgták ki, mert nem volt hajlandó együttműködni a titkosszolgálattal.
Ebben az időszakban két könyve jelent meg, 1982-ben a Niederungen, 1984-ben a Druckender Tango, és 1984-ben kiengedték az országból, hogy részt vehessen a Frankfurti Könyvvásáron. Ekkor még nem akart kivándorolni. „Nem akartam elmenni. Én mindig azt mondtam, nem mehet el mindenki. Csak egyvalakinek kell mennie, és akkor mindenki maradhat. Hiszen nem lehet fordítva, hogy mindenki elmegy, és csak az az egy marad. A diktátornak kell mennie, és akkor mindenki más maradhat.” 1987-ben, a titkosszolgálat zaklatásaitól kikészülve emigrált, azóta Berlinben él.
Az elmúlt húsz évben húsznál több könyve jelent meg. A legfontosabb német írók közt tartják számon, Graz és Bremen városok irodalmi díjával, a Konrad Adenauer Alapítvány díjával, Franz Kafka díjjal tüntették ki, és kétszer jelölték irodalmi Nobel-díjra. Herztier című kötetéért megkapta az International IMPAC Dublin Literary Awardot, amely a Nobel-díj után a legnagyobb pénzdíjjal járó kitüntetés, amelyet egyetlen művel lehet kiérdemelni. A kötet a Polirom Kiadónál 2006-ban jelent meg románul Nora Iuga fordításában Animalul inimii címmel.
Románul két további kötete jelent meg: Regele se-nclină şi ucide a Polirom Kiadónál 2005-ben Al. Sahighian fordításában, és a Este sau nu este Ion című román verseskötete ugyanabban az évben, ugyanannál a kiadónál.
Magyarul eddig egyetlen megjelent könyvének címe: A rókák csapdába esnek (Pesti Szalon, 1995).
2008. október 9., csütörtök
Irodalmi Nobel-díj 2008.
Ma nagyon sokan várták izgatottan Szendvicsországban, hogy pontban 13 órakor Horace Engdahl, a Svéd Akadémia titkára bejelentse, ki kapja az Irodalmi Nobel-díjat.
A 2008. évi Irodalmi Nobel-díj nyertese Jean-Marie Le Clezio francia író
További információ a Svéd Akadémia, valamint a Nobel-díj honlapján található.
Az újdonsült irodalmi Nobel-díjasról, Jean-Marie Gustave Le Clézio-ról a díj elnyerése kapcsán az alábbi link alatt olvashatnak magyar ismertetést:
http://www.litera.hu/object.fd1f0271-3f44-446b-95c4-67f95a1ff3d4.ivy
A Svéd Akadémia hivatalos kihirdetését, az első véleményeket az alábbi link alatt találják:
http://nobelprize.org/nobel_prizes/literature/laureates/2008/announcement.html
Az Országos Idegennyelvű Könyvtárban Jean-Marie Gustave Le Clézio több műve is elérhető, eredeti nyelven is:http://opac.oik.hu/monguz/index.jsp?page=result&new=1&bib1ext=1003-0&search_term__0=+Le+Cl%C3%A9zio+&logic=1&bib1ext=4-50&search_term__1=&logic=1&bib1ext=21-0&search_term__2=&logic=1&bib1ext=31-0&search_term__3=&logic=1&bib1ext=59-0&search_term__4=&logic=1&bib1ext=1018-0&search_term__5=&stepsize=10&dbname=database_goliat
A 2008. évi Irodalmi Nobel-díj nyertese Jean-Marie Le Clezio francia író
További információ a Svéd Akadémia, valamint a Nobel-díj honlapján található.
Az újdonsült irodalmi Nobel-díjasról, Jean-Marie Gustave Le Clézio-ról a díj elnyerése kapcsán az alábbi link alatt olvashatnak magyar ismertetést:
http://www.litera.hu/object.fd1f0271-3f44-446b-95c4-67f95a1ff3d4.ivy
A Svéd Akadémia hivatalos kihirdetését, az első véleményeket az alábbi link alatt találják:
http://nobelprize.org/nobel_prizes/literature/laureates/2008/announcement.html
Az Országos Idegennyelvű Könyvtárban Jean-Marie Gustave Le Clézio több műve is elérhető, eredeti nyelven is:http://opac.oik.hu/monguz/index.jsp?page=result&new=1&bib1ext=1003-0&search_term__0=+Le+Cl%C3%A9zio+&logic=1&bib1ext=4-50&search_term__1=&logic=1&bib1ext=21-0&search_term__2=&logic=1&bib1ext=31-0&search_term__3=&logic=1&bib1ext=59-0&search_term__4=&logic=1&bib1ext=1018-0&search_term__5=&stepsize=10&dbname=database_goliat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)