A 2010-es Irodalmi Nobel-díjat Mario Vargas Llosa kapta.
A 74 éves perui író a Nobel-díj bizottság indoklása szerint "a hatalomszerkezetek feltérképezéséért és az egyéni ellenállás, fellépés és kudarc erőteljes ábrázolásáért" kapta a díjat.
2003-ban a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt a szerző, a Litera nyomon követte ittartózkodását egészet az érkezésétől kezdve. Kapcsolódó cikkeink rengeteg érdekességet találnak.
"Én egyetlen művemet sem olvastam még fordításban, sőt, utólag spanyolul sem szeretem elolvasni őket. A műfordításnak ugyanakkor óriási fontosságot tulajdonítok, hiszen fordítások híján én magam sem olvashattam volna legkedvesebb íróimat, Dosztojevszkijt, Csehovot vagy Kafkát." - Nyilatkozta Mario Vargas Llosa 2003-ban a Literának.
Most ősszel négy év után jelentkezik új regénnyel, [2] a novemberben megjelenő El sueno del celta (A kelta álma) gyaníthatóan az ősz egyik legnagyobb könyvsikere lesz. A regény Roger Casemet, Nagy-Britannia ír származású kongói konzulja, és Joseph Conrad író barátságáról szól. Vargas Llosa több éven keresztül kutatta az diplomata kalandos életét, aki Afrikában a korábbi gyarmattartó II. Lipót kegyetlenségeit tárta fel, de Peruban is járt, ahol a kaucsuktermelő putumayo indiánok helyzetét vizsgálta.
[3]
Magyarul megjelent kötetei
Kölykök (1959 – Los jefes) (ford. Benyhe János, Kesztyüs Erzsébet, Nagy Mátyás, 1967)
A város és a kutyák (1963 – La ciudad y los perros) (ford. Gulyás András, 1969)
A Zöld Palota (1966 – La casa verde) (ford. Benczik Vilmos, 1974)
Négy óra a Catedralban (1969 – Conversacion en la catedral) (ford. Gulyás András, 1973)
Pantaleón és a hölgyvendégek (1973 – Pantaleón y las visitadoras) (ford. Huszágh Nándor, 1977)
Júlia néni és a tollnok (1977 – La tía Julia y el escribidor) (ford. Huszágh Nándor, 1983)
Háború a világ végén (1981 – La guerra del fin del mundo) (ford. Latorre Ágnes, 1996)
Mayta története (1984 – Historia de Mayta) (ford. Tomcsányi Zsuzsa, 1997)
Ki ölte meg Palomino Molerót (1986 – Quien mato a Palomino Molero?) (ford. Csuday Csaba, 1989)
A beszélő (1987 – El hablador) (ford. Pál Ferenc, 1993)
Szeretem a mostohámat (1988 – Elogio de la madrastra) (ford. Csuday Csaba, 1990)
Halál az Andokban (1993 – Lituma en los Andes) (ford. Tomcsányi Zsuzsanna, 1996)
Don Rigoberto feljegyzései (1997 – Los cuadernos de don Rigoberto) (ford. Szilágyi Mihály, 2007)
Levelek egy ifjú regényíróhoz (1997 - Cartas a un joven novelista) (ford. Benyhe János, 1999)
A kecske ünnepe (2000 – La fiesta del chivo) (ford. Tomcsányi Zsuzsanna, 2001)
Édenkert a sarkon túl (2003 – El Paraíso En la Otra Esquina) (ford. Tomcsányi Zsuzsanna, 2003)
Izrael, Palesztina : béke vagy szent háború (ford. Benyhe János, 2007)
A rossz kislány csínytevései (2006 – Travesuras de la niña mala) (ford: Szőnyi Ferenc, 2007)
Utazás a fikció birodalmába - Juan Carlos Onetti világa (2008 - El viaje a la ficción - El mundo de Juan Carlos Onetti) (ford.: Scholz László, 2010)
[4]
Mario Varga Llosa élete
Mario Varga Llosa 1936-ban született Peruban. Szülei válása után édesanyjával Bolíviába költöztek. Tízéves korától ismét Peruban él, a fővárosban, Limában kezdi tanulmányait. Már tizenhat évesen drámát ír, később az egyetemen irodalmat és jogot hallgat, és a Literatura c. irodalmi újság társszerkesztője.
Az egyetemet végül Madridban fejezi be, de 1959-től Párizsban él, ahol spanyolt tanít, valamint a francia rádió spanyol osztályán dolgozik.
Első regénye, a Városok és kutyák 1962-ben jelenik meg, és egyből meghozza a nemzetközi elismerést.
1964-ben elválik feleségétől, évekkel később a történetet a Júlia néni és a tollnok című regényében dolgozza fel, amihez Julia Urquidi is megírja saját változatát 1993-ban.
1966-ban jelenik meg második regénye a Zöld palota, ekkor már második feleségével Patricia Llosával él együtt. A hatvanas évek végétől különböző amerikai és európai egyetemeken tanít, ’67-ben pedig kiadja összegyűjtött novelláit Kölykök címmel (A címadó írás volt az első kiadott novellája).
1970-ben családjával Barcelonába költözik, itt írja doktori disszertációját, aminek témája példaképe, Gabriel García Marquez. 1973-ban jelenik meg a Pantaleón és a hölgyvendégek, amiből három évvel később saját maga rendez filmet.
1975-ben visszatér Peruba, 1977-ben pedig a Nemzetközi PEN Klub elnökévé választják. A nyolcvanas években már Japánban is tanít, közben sorra jelennek meg regényei.1990-ben indul a perui elnökválasztáson, és noha első számú esélyes, végül mégse nyer. 1995-ben megkapja a legmagasabb spanyol nyelvű irodalmi elismerést, a Cervantes-díjat.
[5]
Bokszolt Márquezzel
Vargas Llosa 1964-ben elvált első feleségétől, Juliától. Házasságuk történetét később az 1977-ben megjelent Júlia néni és a tollnok című regényében dolgozta fel. A regényhez 1983-ban Julia Urquidi is megírta saját válaszát, mely angolul My life with Mario Vargas Llosa (Életem Mario Vargas Llosával) címen látott napvilágot.
Ehhez az életrajzi eseményhez kapcsolódik a kedvenc történetünk, amikor egyik legjobb barátjával, a kolumbiai Gabriel Garcia Márquezzel összeverekedett féltékenységből. 1976 Valentin Napján le is fotózták a Száz év magány szerzőjét, a 1982-es Nobel-díjast egy óriási monokli és egy széles mosoly kíséretében. Azóta nem beszéltek egymással. Eleinte arról volt szó, hogy a kettőjük közti politikai különbség miatt vesztek össze, de a fotót készítő jóbarát szerint inkább arról volt szó, hogy Márquez rámozdult Vargas Llosa feleségére. 1965-ben feleségül vette Patricia Llosát. Két fiuk és egy lányuk született.
A Budai könyvtárában megtalálható művei:
A város és a kutyák
Édenkert a sarkon túl
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése