Írástudatlanság elleni küzdelem napja. (International Literacy Day)

Ezzel kapcsolatban az UNESCO honlapján egy szép plakát és angol nyelvű
sajtóanyag és egyéb információk érhetők el:
http://www.unesco.org/new/en/education/themes/education-building-blocks/literacy/advocacy/international-literacy-day/#c113535

A Jeles napok adatbázisban segédanyagokat is találhatunk egy programhoz,
faliújsághoz:
http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/az_irniolvasni_tudas_nemzetkozi_napja

Itt a farsang, áll a bál...!

BOLONDKERÉK, MARTENICA, RÖNKHÚZÁS, TÜZES KERÉK

"...az egyik leglátványosabb álarcos szokás a horvátok busójárása."

Tudja-e, mit jelentenek ezek a fogalmak? Ha nem, akkor érdemes ellátogatnia az OIK-ba, s megnézni az első emeleti tárlókban elhelyezett dokumentumokat, amelyek -a könyvtár Nemzetiségi osztályon dolgozó munkatársainak a segítségével – a Magyarországon élő kisebbségek farsangi szokásait mutatják be vízkereszttől nagyböjtig. A cikkek, képek, kisebb-nagyobb tanulmányok élvezetesen és színesen illusztrálják az egy-egy kisebbség körében népszerű, még ma is művelt néphagyományokat, hiedelmeket.
Így pl. a szlovéneknél  még ma is szokás a rönkhúzás. Erre akkor kerül sor, ha a karácsony és hamvazószerda közti időszakban nem volt házasságkötés a faluban. Ezt pótolják azzal, hogy egy díszesen felöltöztetett farönkhöz feleségül adnak egy pártában maradt leányt, szigorú forgatókönyv alapján zajló esketési ceremónia keretében. Szintén a szlovéneknél szokás, hogy ekkor vetnek mákot, mert akkor nem lesz kukacos, s tökmagot is ekkor hámoznak, így ugyanis nem eszik meg a termést a varjak.
Ennél talán sokunk számára ismertebb az egyik leglátványosabb álarcos szokás, a horvátok busójárása. A busó álarcot hagyományosan fűzfából faragták, állatvérrel festették, s birkabőrcsuklyával látták el. A legendák szerint a szokás kialakulása a törökűzés idejére tehető.
Egy komlóskai leírás szerint a ruszinok „farsang farkán” gerslis töltött káposztát és grízes-kásás túrós lángost sütöttek, melyet aztán négybe vágva fogyasztottak el.
Ugyancsak az étkezési szokások közé sorolható a németség körében megtartott „aszalt gyümölcs vasárnapja” (csonkavasárnap), ekkor nem volt szabad kenyeret sütni, babot főzni, de varrni sem. A németség körében népszerű a tüzes kerék hagyománya is:  fából, rőzséből, kukoricaszárból készítették el a kereket, melyet este meggyújtottak. Más területeken ezt fáklyaégetés formájában valósították meg.
Az álarcos szokásokat a bolgárok is őrzik, ott kukerinek hívják. Az ünnepkörből elmaradhatatlan a martenica (piros és fehér selyem- vagy pamutfonalból készült dísz) készítése, kitűzése, a gonosz elűzése céljából.
A gonosz, a boszorkányok képében megjelenő rossz elijesztése a célja a szerbek furcsa szokásának is: a nők a rossz távoltartása céljából magukat fokhagymával kenik be. A szerbek szerint a templomban felismerhetjük a boszorkányt farsangkor egy régi szék deszkájának a segítségével.
A görögöknél jórészt a termékenység-varázsláshoz kapcsolódnak a farsangi időszakra eső szokások. Ég és föld egyesülését látják megnyilvánulni a különféle játékokban, melyek magukba ölelik az esküvő, a halál és a feltámadás gondolatát is. Ezek egyik legkedveltebbike a „Szerzetesek” című játék. Egyes területeken parodizált esküvőket is tartottak. A hagyomány szerint ekkor kapott ajándékot is az ifjú pár, többek között egy szederágakkal töltött paplant abból a célból, hogy ha azzal takaróznak, úgy nyávogjanak a házasok, mint egy macska. Egy másik hagyomány a török-fenyegetettség idején alakult ki: az emberek kecskebőrbe bújtak, arcukat vérrel, korommal alaposan összemázolták, hogy így ijesszék el a támadó törököket.
A lengyeleknél sok evés, ivás, tivornyák jellemezték a farsangi időszakot, amit a papság elítélt, s az „ördög találmányának” vélt. Vidéken inkább a „parasztfarsang” volt jellemző. Ehhez kapcsolódóan a mulatozásokat, mókázásokat inkább a termékenységre, a termésre vonatkozó szokások kísérték.
Ezekkel nincs még vége a farsangi szokásoknak, pusztán ízelítőt kívántam adni a végtelen gazdag és változatos néphagyományokból. Ma legtöbben már csak anyáink, nagyanyáink farsangi fánkjának illatára, ízére emlékezünk, s talán még az iskolai farsangok sajátos hangulatára.
S végül álljon itt egy recept, az elfoglalt könyvtáros kollégák örömére, az OIK gyűjtéséből:
Túrófánk
Hozzávalók:
25 dkg túró
6 evőkanál liszt
3 tojás
csipet só
fél csomag sütőpor
Ízesítők: tetszés szerint cukor, citromhéj, narancshéj, aszalt gyümölcs, vaníliás cukor stb.
olaj vagy egyéb zsiradék a sütéshez
Elkészítés:
A túrót áttörjük, összekeverjük a tojásokkal, liszttel, lisztbe vegyített sütőporral és az ízesítőkkel. A zsiradékot felhevítjük, s evőkanállal kis fánkokat szaggatunk ki a masszából. Belecsúsztatjuk a forró zsiradékba s mindkét oldalát szép pirosra sütjük. A kész fánkokat egy tálba helyezett papírtörülközőre szedjük. Ízlés szerint meghinthető még porcukorral is.
Gyors és nagyon finom!

A Magyar Kultúra Napja

A Magyar Kultúra Napja nem tartozik a hivatalos, piros betűs ünnepek közé, de már hosszú évek óta egyre eredményesebben hívja fel a figyelmet azokra a tárgyi és szellemi értékekre, melyeket méltán érezhetünk magunkénak.

A dátum apropóját az az esemény szolgálja, hogy Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnusz megírását. Ennek emlékére 1989-től január 22-én a Magyar Kultúra Napját ünnepeljük.

Ezen a napon különböző rendezvények emlékeztetnek minket évezredes hagyományainkra, gyökereinkre, múltunkra. Talán ezen a napon sikerül felhívni a figyelmet azokra az értékekre, amelyeket az évszázadok alatt sikerült megőrizni.

Január 22-e környékén nagyobb hangsúlyt kapnak a kulturális rendezvények.
Egy - egy program, esemény kapcsán sokan, sokféle módon próbálnak megmutatni, átadni valamit kulturális, művészeti életünk értékeiből.